Anekdota
Anekdota
Az anekdóta műfaj eredetét is az ókori Görögországban találjuk meg. Maga a kifejezés annyit tesz, mint "ki nem adott", "kiadatlan". Ez is egy rövid, tréfás történet, csattanós befejezéssel, esetleg erkölcsi tanulságot is tartalmaz. Az adomával rokon műfaj, de azzal ellentétben többnyire valós történéseket mesél el. Leginkább ismert személyek gáláns kalandjait, emberi gyengeségeit, vagy történelmi eseményeket mutat be, illetve emlékezik meg ezekről könnyed, vicces, főleg párbeszédes formában. Eredendően szóbeli módon terjedt, nem írásos formában, erre utal a műfaj elnevezése is. Az anekdota kifejezést Prokopiosznál találjuk meg először, aki Justinianus császár magánéletéről írt történeteinek adta ezt a címet. A XIII. századi Itáliában jelent meg az európai anekdota irodalom. A korábbiakkal ellentétben itt már kevésbé volt fontos a történet valóságalapja, ellenben törekedtek arra, hogy a történet rövid, jól mesélhető legyen, és a csattanó se hiányozzon a végéről. Dantét és Bocacciot is felfedezhetjük az európai anekdota irodalom művelői között, de nekünk magyaroknak érdekesebb lehet Galeotto Marzio Mátyás királyról szóló anekdota gyűjteménye. A magyar irodalomban a tizenkilencedik században volt igazán elterjedt, olyan szerzőket köthetünk hozzá, mint Jókai Mór, aki elsőként gyűjtötte tudatosan az anekdotákat, Eötvös Károly, vagy éppen Mikszáth Kálmán.