Balga
Vörösmarty Csongor és Tünde című művének szereplője Balga. Neve önmagáért beszél, és egyben jellemzi is viselőjét. A balgatag szóból keletkezhetett kifejezés a balga, ami valami nagyon hasonlót jelent, mint a bolond, de attól azért némileg szelídebb formában írja le tulajdonképpen ugyanazt. Balga a mű vicces figurája, aki az idealisztikusabb gondolkodású Csongorral ellentétben inkább az egyszerűbb, hétköznapibb gondolkodást jeleníti meg. Balga feleségével, Böskével ellentétben nem egy igazán dolgos ember, de legalább jó lusta. Szeret nagyokat enni, nagyokat inni, ezek után pedig másra már szinte se ideje, se ereje. Böske pedig az asszonyok régi, jól bevált receptjét alkalmazza. Miután megunja Balga folytatólagosan elkövetett semmittevését, elhagyja őt, és Ilma néven idővel a tündérek között bukkan fel. Ettől Balga erősen búnak eresztette a fejét, és sok csalódott férfihez hasonlóan ő is önmaga ellen fordul. Keres egy alkalmasnak tűnő kötelet, és felakasztja magát. Ha sikerül az öngyilkosság, akkor itt részéről véget is érne a mű, de a kötél elszakad, tehát marad továbbra is a cselekmény részese. Így lesz Csongor cselédje, furfangos fegyverhordozója, mindenese. Csongor szerelmét, Tündét keresi. Mivel a véletlenek furcsa összjátéka nyomán Balga korábbi kedvese Böske, aki ekkor már ugye Ilma, éppen a Csongor által keresett Tünde szolgálója lett, ezért Balga csatlakozik a kutató akcióhoz, és együtt keresik tovább kedveseiket. Tehát Csongor, az úr, és Balga a szolga, a pór a jobbágy közösen indulnak a hölgyek nyomába. De amíg Csongort az elvesztett szerelem sarkallja cselekvésre, addig Balgát a romantikus szerelem érzése helyett a kényelmes otthoni lét, a finom falatok utáni vágy mozgatja, hiszen ezek Böske távozásával szinte egy időben megszűntek létezni az ő egyszerű paraszti életében. Csongor nem jár rosszul Balga csatlakozásával, hiszen ő kissé idealisztikusan figyeli a világot így sok dolog egyszerűen elkerüli a figyelmét. Ezzel szemben Balga a józan paraszti ész képviselőjeként, sokkal reálisabban nézi a világ történéseit. Földön járó emberként könnyebben meglát olyan lehetőségeket, amik Csongornál esetleg radar alatt maradnának. Vörösmarti, a szerző vélhetően nem puszta véletlenségből állította párba ezt a két jelentősen eltérő személyiségű alakot. Ezzel próbálta jelezni az olvasó számára, hogy az emberi lét leginkább valahol a kettő között működik igazán jól, és ha valaki nagyon az egyik véglet irányából nézi a mindennapok történéseit, annak mi minden felett siklik el a figyelme, anélkül, hogy arról tudomása lenne. Az úr és a paraszt tehát igazából kiegészítik egymást, könnyebben boldogulnak, mintha egyedül bolyongva keresték volna kedveseiket..