Fekete István
Erdőkről, vadászatokról írt regényei, novellái, állattörténeteiés ifjúsági regényei révén vált az egyik legismertebb, és legolvasottabb huszadik századi magyar íróvá. 1900-ban született a somogy megyei Göllén. Édesapja tanító és iskolamester volt, így különösen szembetűnő lehetett, hogy a kis "mestörpista" nem volt valami kiemelkedően jó gyerek. Erről kicsit részletesebben is olvashatunk önéletrajzi regényében, a Ballagó időben. Az első négy osztályt szülőfalujában végezte, ötödiktől Kaposvárra járt, ahová a család is költözött. 1918-ban hadiérettségit tesz, ezután káplárként szolgál. 1923-ban felvételt nyert a debreceni gazdasági akadémiára, de '24 tavasza már Magyaróváron találja. Itt végez mezőgazdászként 1926-ban.
Gazdatisztként dolgozott, de a Nimród című újságba kezdett szakcikkeket írbi, illetve vadászélményeit is megírta. 1936-ban egy történelmi regénypályázatra írta meg a Koppányi aga testamentumát, és első díjat nyert vele. '39-ben egy nemzeti szellemiségű regénypályázatra írta a Zselléreket, amellyel szintén nyert. Népszerűségét mutatja, hogy 1944-ig két kiadást is megért a regény, amely a vörösterrort mutatja be. A szocialista időszakban nem nagyon erőltették a regény kiadását, a rendszerváltás után jelent meg újra, erősen cenzúrázva. A háború végéig a regényírás mellett az Új idők folyóirat szerzője is volt. 1940-ben beválasztották a kor legjelentősebb íróit, költőit tömörítő Kisfaludy társaságba. A kommunista hatalomátvétel után könyvei nem jelennek meg, állandó munkát sehol nem kap, alkalmi munkákból próbál megélni. 1946-ban tiltó listára kerül korábbi regényei miatt, és az államvédelmi hatóság is kezelésbe veszi, kis híján agyonverik. Osztályidegenként kizárják a magyar írók szövetségéből, írásai legfeljebb két egyházi folyóiratban, az Új emberben és a Vigiliában jelenhetnek meg. Így nagyjából folyamatosan publikálhatott anélkül, hogy elfogadhatatlan kompromisszumokra kényszerült volna. A kiadók azonban nem keresik. Istenhite, nemzeti érzései miatt a szocializmus éveiben leginkább a tűrt kategóriába tartozik. A sztálin halálát követő időszakban könyveit kezdik újra kiadni, mert népszerű szerző, de igyekeznek ifjúsági írót faragni belőle. 1960-ban József attila díjat kap a Tüskevár című regényéért, majd hetvenedik születésnapjára megkapja a Munkaérdemrend arany fokozatát is. Regényeiből számos sikeres film készül, a Vukból pedig egész estés rajzfilm, Dargay Attila közreműködésével. Egész életében erős dohányosnak számított, több infarktusa is volt, 1970 júniusában is egy infarktus okozta a halálát Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, de hamvait a kétezres évek elején újratemették szülőfalujában Göllén, mert fia szerint édesapja csak itt érezte jól magát.