Gazdag Erzsi
Gazdag Erzsit leginkább gyermekverseiről ismerjük, akinek versein generációk nőttek, nőnek fel Magyarországon, és a környező országok magyarlakta vidékein. Hozzá köthetőek olyan gyerekdaloknak a szövege is, mint a Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, vagy az Egy kis malac röf röf röf, amelyek Kodály Zoltán biztatására születtek meg.
Sebesi Erzsébet néven született Budapesten 1912-ben. Az első világháború rányomta a bélyegét a család életére, mivel törvénytelen gyermekként született, ez sem igazán segítette az akkori nehéz mindennapokban. Erzsi hamar Sárvárra került anyai nagymamájához, Gazdag Erzsébethez. A későbbiekben az ő nevét vette fel és így vált ismertté.
Első verseit 13 éves korában írta. Büszke volt rá, hogy 14 éves korától állandó, önálló jövedelemnel rendelkezett, gyakorlatilag önmagát tartotta el. Ennek tudható be, hogy tanulmányait rendszeresen megszakította. 24 évesen, 1936-ban érettségizett le Kőszegen. Az 1938/39-es tanévben Szegedre, az akkoriban Ferencz József nevét viselő tudományegyetem természettudományi karára iratkozott be. 1945-ben a pécsi egyetem Állam- és jogtudományi karán abszolvált egy fél évet. Eközben újságírásból, és alkalmi munkákból tartotta fent magát. Alkalmi munkái során volt laboráns, gyógyszertári asszisztens, de gyógynövény begyűjtőként is tevékenykedett. 1961-től kezdődően lett a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa, itt egészen nyugdíjazásáig dolgozott. Munkásságára jellemző volt, hogy a korábbi kötetlenebb elfoglaltságok után nehezen szokta meg a rendszeres munkát. Ha ébredés után verselni kezdett, sokszor be sem ért a munkakezdés időpontjára. Ha a könyvtárban az információs pultnál ülve írt verseket, és valaki megzavarta ebben a tevékenységében, azt meglehetősen nehezen viselte.
Első kötete még a második világháborút megelőzően, 1938-ban jelent meg, Üvegcsengő címen. Ebben a kötetben egyaránt találunk gyermek és felnőttverseket. A kötet Pável Ágoston, a neves költő, nyelvész és néprajzkutató önzetlen segítségével jelenhetett meg. Pável Ágoston már elemi iskolás korában felfigyelt Gazdag Erzsire, felkarolta, segítette irodalmi pályáján. A kötet megjelenését követően kötött barátságot Vörös Sándorral, aki főleg gyermekverseit méltatta a huszadik század magyar irodalmát alapjaiban meghatározó folyóiratban, a Nyugat hasábjain. A későbbiekben Kodály Zoltán is zenésített meg a gyermekversei közül, így figyelme inkább ebbe az irányba fordult. Sorban jelennek meg kötetei, többek között a Mesebolt, az Itt a tavasz, vagy éppen a Mézcsurgató. A Mesebolt című kötetben jól felismerhető, hogy meglehetősen otthonosan mozgott a természet világában. Míg gyermekverseiből a jókedv és a derű árad, a leginkább folyóiratokban megjelenő felnőttverseit átjárja a magány, a társnélküliség, ezek a versek erősen komor hangulatot árasztanak. Ezeket a verseket élete vége felé kezdte kötetbe rendezni, de az Utolsó szó jogán címet viselő verseskötete már csak a halála után jelent meg 1987-ben. Gazdag Erzsi Szombathelyen hunyt el 1987. február 9-én.