Geszta
A geszta középkori eredetű, történeti műfaj, amely művek többnyire a kor szokásainak megfelelően, latin nyelven íródtak, de találunk anyanyelvi gesztákat is. A szó latin eredetű, tettet, cselekedetet, esetleg viselt dolgokat jelent. Egy uralkodó vagy uralkodó család, esetleg egy egész nemzet történetét írja meg. A hitelességre kevésbé törekszik, célja leginkább a szórakoztatás volt. Így a gesztákban keveredett a valóság a fikcióval. Nem tart feltétlenül idősorrendet, mint a krónikák, hanem ok-okozati összefüggéseket állít fel.
Minket magyarokat leginkább a Gesta Hungarorum érint. Ez egyből két művet is jelent. Az elsőt 1200 körül írta Anonymus, azaz P. mester. Ebben a műben az őshazából való távozástól Szent István koráig terjedő időszakot írja meg a szerző. A másik geszta Kézai Simonhoz köthető, ezt az 1280-as évek elején jegyzi le. Ezt, hogy meg lehessen különböztetni az elsőtől Gesta Hunorum et Hungarorum, azaz a hunok és a magyarok viselt dolgai címmel jelölik. Kézai Simon művében a honfoglalástól IV. László király koráig terjedő időszakot örökíti meg. Mind a két geszta latin nyelven íródott, és az eredeti példány egyikből sem maradt fenn, így az utókor másolatok alapján ismerheti ezeket a műveket.