Janus Pannonius
Ő az első név szerint is ismert költő a magyar irodalomtörténetben, Mátyás király kortársaként élt, és a kor szokásainak megfelelően latin nyelven alkotott. Magyarosan Csezmicei Jánosként említjük, ez azonban nem feltétlenül a születési neve lehet, hanem a településre utalhat, ahol született. Nevét Európa szerte ismerték, tisztelték. Verseiben megjelenik a reneszánsz életérzés, a vallási jellegű eszmék mellett vagy inkább helyett feltűnik a földi élet, a béke, a kultúra, a természet szeretete. A horvátország területén akkoriban még létező, de azóta már eltűnt Csezmice településen született 1434 nyarán. Elmagyarosodott horvát kisnemesi családban nevelkedett, de édesapját hamar, már hat éves korában elvesztette, így a rendkívül tehetségesnek ígérkező fiú nevelését édesanyja, Vitéz Borbála testvére, a befolyásos nagyváradi püspök Vitéz János felügyelte. Vitéz János nem csak az egyház első embere volt, hanem egy időben az ország politikai irányításában is főszerepet játszott. Janus először Nagyváradon tanul, majd nagybátyja hathatós közbenjárásának köszönhetően 13 évesen a korabeli Európa egyik legkiválóbb iskolájába Ferrarába kerül, hogy a már meglévő szellemi képessége a megfelelő mederben pallérozódjon tovább. Itt együtt nevelkedett a tehetséges itáliai ifjakkal, akikkel a latin mellett ógörögöt is tanul. Gyorsan kibontakozik kivételes költői tehetsége. Nyolc évet tölt el Guarino de Verona mester szellemi védnöksége alatt. Itt sajátítja el a reneszánsz, a humanizmus alapjait, és itt válik idővel iskolázott, művelt költővé, aki emellett a retorika, azaz a szónoklattan avatott mestere is lesz. A ferrarai éveket követően négy évet Padovaban, majd Velencében tölt, itt fejleszti tudását az egyházjog területén. Tanulmányai végeztével doktori címet szerez 1458-ban. Itáliai évei alatt is sok költeményt írt. Ezek között található terjedelmes dicsőítő vers, de főleg epigrammákat írt nagy számban. Ezek helyenként cinikus, csipkelődő stílusban születtek, de van köztük jónéhány pajzán töltetű is, melyeket a római Martiáliszt alapul véve jegyzett le. Amikor 1458-ban végleg hazatér Itáliából elméletileg fényes jövő várt rá. 1459-ben kinevezik pécsi püspöknek, és a további előmenetelben is joggal bízhatott. Családi kapcsolata, Vitéz János ekkorra már Mátyás király legbelsőbb köreihez tartozott, az uralkodó nagy hatalommal bíró kancellárja volt. De saját jogán is bizakodhatott egy szebb jövőben, hiszen az itáliai éveknek köszönhetően műveltségével, szellemi képességeivel, sőt művészi teljesítményével meglehetősen kevesen kelhettek versenyre a kor Magyarországán. Bár életét ekkoriban már jórészt a politika tölti ki, nem hagy fel a verseléssel. Bánatát, melyet édesanyja elvesztése miatt érez, vagy vágyódását második hazájába, a napfényes tájakra versben írja meg. 1465-ben visszatérhet Itáliába. Immár azonban nem tanulni, hanem a király megbízásából a pápánál tett hivatalos látogatást, a török elleni hadjárat kapcsán. Művészi pályája is felfelé ívelt, elégiái, epigrammái, és egyéb más műfajú költeményei születtek ezekben az években. De a hirtelen, gyors felemelkedés után a váratlan zuhanás időszaka következett be. Az 1470-es évek elején egy lengyel királyi herceg és Mátyás király között kialakult trónbirtoklási viszályban nem éppen a megfelelő oldalra áll, azaz Mátyás ellen fordul. Az ország főurai közül sokan nehezményezik, hogy a király békét köt a szultánnal. Ezért Kázmért, a lengyel királyi herceget juttatnák a magyar trónra, Mátyás helyére.Janusnak hirtelen az addigi kényelmesnek tűnő élete fenekestül felfordul, menekülnie kell, hiszen Mátyásnak szemet szúr az ellene szőtt összeesküvés, illetve az, hogy Vitéz János mellett ennek bizony Janus Pannonius is tevékeny részese. A zendülésben részt vevő főurakat Mátyás elfogatta, majd a visegrádi várba záratta. Később ugyan szabadon engedte őket, de kegyvesztetté váltak. Az ekkoriban már erősen tüdőbeteg Janus azonban nagybátyjával ellentétben nem adta meg magát, hanem először a pécsi várban rejtőzködött, majd ingó vagyonával együtt itáliába akart menekülni a király érthető haragja elől az 1472-es évben. Útközben halt meg tüdőbetegségének következtében a Zágrábhoz közeli Medvevárban március 27-én. A kétségtelenül meglévő politikai nézeteltéréseik ellenére Mátyás rendkívül sokra tartotta Janus Pannonius költészetét, amit az is jelez, hogy a költő halála után összegyűjtette verseit a Corvina könyvtár számára.