Lőwy Árpád
Lőwy Árpád. Hiszen fajunk egyik fele Lőwy, a másik fele Árpád, kire néz a Kárpát. Úgy egyébként pedig Réthy Vilmos Lászlóként anyakönyvezték születésekor 1851-ben Szarvason. Etnográfus, numizmatikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, akit költőként Lőwy Árpád néven ismerhetett a pajzán versekre éhes szélesebb nagyközönség. Önmagát hol pajzán poétának, hol bülbülszavú igricnek aposztrofálja, nem minden alap nélkül. Tanulmányai során az érettségi után felsőfokú tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, a Krakkói Egyetemre is járt egy ideig. Tanult jogot, bölcsészetet, de szanszkrit, örmény és szláv nyelvészetet, emellett még muszlim numizmatikát és szlavisztikát is. Doktorátusát 1880-ban szerezte numizmatikából, heraldikából és ősrégészetből. Élete tudományos főművét az Oláh nyelv és nemzet megalakulása címmel 1885-ben írta.
Kortársainak egy része költészetét hallva fintorgott, nem tartotta sokra, trágár fűzfapoétának gondolták, akinek versei csak a zugpiacokon kelendőek esetleg. De mára már szerves részévé vált a magyar irodalomnak ez a különös, ellentmondásos figura, a kedves, humoros, időnként pikáns, néha pajzán, esetenként pedig trágár verseivel. Trágárnak nevezhetjük ugyan a költeményeit, de ez nem Lőwy csapnak át pornográfiába, inkább szatirikusan pajzánnak mondhatjuk őket. Nem feltétlenül a virtuóz poétika jellemzi költeményeit, de aki olvassa, az alapvetően nem is erre vágyik. Csípős mondanivalója, odamondogatásai miatt kedvelték már kortársai is. Lővi nem csak disznólkodik verseiben, de keményen beszól hölgyeknek, uraknak, ha valami olyat tapasztal szerte a nagyvilágban, ami érdemes arra, hogy tolla hegyére tűzze sajátos stílusában. Tagadhatatlanul törekedett a polgárpukkasztásra. Mivel maga is a felső osztály tagja volt, egészen közelről figyelhette álszent, szemforgató képmutatásaikat, amiket időről-időre versbe is szedett, az említettek nagyobb bosszúságára. Remek megfigyelő volt, amit kamatoztatott is disznó verseiben, és ezen a célba vett úri közönség erősen fintorogva fel is háborodott. Írásai furcsán viccesek, ha valamelyik kötetét a kezünkbe vesszük, és olvasni kezdjük, a mai úgynevezett megmondóemberek tizenkilencedik századi előképével találkozhatunk, aki a kor viszonyai között egy kicsit sem fogta vissza magát, és a legkevésbé sem tett lakatot a szájára. De nagysàgára jellemző, hogy disznó versein keresztül is átsejlik, hogy egy művelt, intelligens ember írta ezeket a szókimondó verseket.
Réthy László egyszerre volt egyetemi tanár, nemzetközileg elismert szaktekintély a numizmatika területén, és ezzel párhuzamosan Lőwy Árpád, a pajzán költő. Akár azt is mondhatnánk, kettős életet élt. Rendezett családi élete ellenére, vélt szakmai mellőzöttség okàn idős korában depresszió gyötörte, öngyilkossági gondolatokat forgatott a fejében, de egy rákos megbetegedés következtében ágyban, párnák között halt meg egy nappal hatvanharmadik születésnapja előtt. Az aradi evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra.