Moldova György
A legolvasottabb kortárs magyar író. Itt akár be is lehetne fejezni, ez az egyszerű tény nagyjából minden egyébnél többet elmond róla. Eladott kötetei alapján, ha átlagot számolunk, minden magyar állampolgárnak, csecsemőtől az aggastyánig, van otthon nagyjából két könyve, aminek egy bizonyos Moldova György a szerzője. Ehhez képest az, hogy a József Attila díjat kétszer is megkapta, és a Kossuth díjat is haza vihette, szinte eltörpül.
1934-ben született Budapesten Reif György néven. Családi háttere, származása, figyelembe véve a II. világháború történéseit, nem sok jót jelentett neki gyermekkorában. Családjával együtt a Budapesten felállított gettóba deportálták, ott kényszerültek élni a háború végéig.
Az ötvenes évek elején a Színház és Filmművészeti Főiskolára járt dramaturg szakra. Főiskolai tanára, Hegedűs Géza úgy jellemezte, hogy Moldova tulajdonképpen Tarzan és Maupassant keveréke. Nem lehet teljesen kizárni azt, hogy igaza volt. Rendszerellenesnek vélt tevékenysége miatt nem fejezhette be a főiskolát. Ekkor fizikai munkát vállalt, a következő időszak homályba, robotba fulladt. Ezekben az években volt kazánszerelő, de Komlón, a szénbányában a bányászatba is belekóstolt. Majd ismét kinyílt az irodalom ajtaja előtte, de éppen csak egy résnyire, hogy illúzióinak lehorzsolásával férjen át rajta. A Moldova nevet 1955-től használta, ekkoriban jelentek meg első novellái folyóiratokban. Hosszabb ideig foglalkozott filmírással, de írt zenés bohózatot is egy színház számára. Első kötete, az Idegen bajnok 1963-ban jelent meg. A szatíra és a riport műfajában alkotta meg írásai többségét. Szatíráinak figurái (például Há Kovács, akinél a neve előtti há betű annak volt betudható, hogy ellenállhatatlanul, lendületesen tudott gyakorlatilag folyamatosan hazudni) a népszerűségüket leginkább annak köszönhették, hogy dumáik, beszólásaik az adott kor hétköznapjait idézték, szereplői az adott kor termékei voltak, akikből egyet-egyet szinte mindenki megtalált a saját szűkebben vett környezetében is. Riportkönyveiben pedig a mindennapi élet helyenként aprónak tűnő, de mégis alapvető kérdéseit igyekezett feltenni, ezekre kereste a választ hétköznapinak számító hősök segítségével. Ezekkel a kötetekkel (mint például a Tisztelet Komlónak, Akit a mozdonyfüstje megcsapott, vagy éppen a Szent tehén) vált valójában országosan ismert, sőt elismert íróvá. De ezek a könyvek nem csak a népszerűséget hozták meg számára, emellé még egészen komoly vitákat is generáltak. Az általánosan elvárt optimista klisé helyett a riportalanyai által elmondott, sokszor meglehetősen kellemetlen, pőre valóságot írta meg, és ennek nem örült ám mindenki egyöntetűen. Saját tevékenységét úgy jellemezte, hogy rossz könyve biztosan van, de hazug, tisztességtelen nincs. Körülbelül hetven kötetnek a szerzője, írói munkássága mellett többek között a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A rendszerváltás után is megmaradt Kádár János feltétlen hívének, politikai nézetei nem igazán változtak az évek során. Kádár bűneit, amit az '56-os forradalom (ezt Moldova következetesen mindig felkelésnek nevezte) megtorlása miatt rendszeresen felrónak neki, mindvégig hevesen tagadta, az azokban az időkben született akár halálos ítéleteket is többnyire jogosnak tartotta. 2022 júniusában hunyt el Budapesten.