Nehéz Ferenc
A ma már Szlovákiához tartozó, felvidéki Dunamocson született 1912-ben. Jelentős újságírói, írói munkássága mellett a huszadik század harmincas éveiben a Jókai Közművelődési és Múzeumi Egyesület főtitkáraként tevékenykedett a közjóért. A második világháborút követően a szocialista berendezkedésű világot a háta mögött hagyva nyugatra menekül. 1951-ben érkezik meg az Egyesült Államokba, ahol letelepszik, és élete hátralévő részét itt éli le. 1966-tól az Egyesült Államokban, Ohio állambeli Lakewood városában található Hungarian Association - Magyar társaság által életre hívott Árpád Akadémia tagja volt. Az Árpád Akadémia 1955-ben jött létre dr. Somogyi Ferenc kezdeményezésére. Az alapítók azt a célt tűzték ki maguk és a frissen létrehozott akadémia elé, hogy a kiváló magyar szellemi alkotásokat és ezek szerzőit felkutassák, számba vegyék, támogassák a nyugati világban.
Nehéz Ferenc újságírói munkásságát mint a Komáromi Lapok munkatársa kezdte.Később ennek a lapnak a szerkesztője is volt. De írásait, cikkeit közölte a Prágai Magyar Hírlap, a Magyar Család és a Magyar Minerva is. Nyugatra távozását követően emigráns lapokban jelentek meg írásai, többek között az Új világ, a buenos aires-i Magyar Hírlap, a Nemzetőr, a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a Krónika, a Magyar élet, vagy éppen az Itt-ott hasábjain.
Első novelláskötete, a Kis lak áll a nagy Duna mentében, 1942-ben jelent meg Komáromban. Majd gyors egymás utánban követi a negyvenhárom, negyvennégyes évben a Sorsok a viharban, A mérkőzés elmarad, illetve a Csak a nóta a miénk című regény. Ezek már a Központi Sajtóvállalat , illetve a Magyar Népművelők Társasága gondozásában jelentek meg Budapesten. Az emigrációban az egyesült államokbeli letelepedést követően első regénye 1962-ben jelent meg a Ne sírjál, Rozika címmel. Ezt követte 1966-ban a Szeressétek egymást, '68-ban az elbeszéléseit tartalmazó Hazátlan rozmaring című kötet. Ezt 1971-ben újra kiadták. 1970-ben a Csabagyöngye látott napvilágot, ebben szintén elbeszélésekkel találkozhatunk. 1975-ben jelent meg az Aranydió, majd 1977-ben önéletrajzi regénye, az Ezüstkönyv. Ezt a hetvenhetes los angeles-i kiadást követően 2010-ben Pomázon is kiadták, a Kráter kiadó gondozásában. Önéletrajzi regényéről ezt mondta a szerző 1976-ban, Los Angelesben: "Abban az időben írtam ezt a könyvet, amikor legfájdalmasabban éreztem az egyedülvalóságot, reménytelenséget. Minden otthon maradt. Nem tudtam magammal hozni a Dunát, Dunamocsot, Komáromot. Szívet-lelket gyilkoló idő volt. Akkor menekültem ehhez az íráshoz: vigasztalásért, erősítésért. Apám meg anyám egyszerű, tiszta, emberséggel teli példájához. Nem változtattam az eredeti kéziraton, mert úgy éreztem, kár volna ezt megtennem. Úgy ezüst a könny, ahogy kicsordul a szemből, nem pedig úgy, amikor már végig pergett az orcánkon." Ezek voltak tehát fájdalmas gondolatai önéletrajzi regénye kapcsán. Szintén a Kráter gondozásában jelent meg az elbeszéléseit tartalmazó Két harangszó ölelkezett című kötetet Szutor Ágnes szerkesztésében 2008-ban, már jóval a szerző halála után. Nehéz Ferenc Los Angelesben hunyt el, 1979-ben.