Olej Tamás
A felvidéki Brezina Kassától nem messze fekvő apró település. Ennek a nevezetes helységnek a számadó juhásza, azaz bacsája Olej Tamás. A maga módján igen szerény ember lehetett, az már egyszer biztos, amit az is alátámaszt, hogy saját magáról úgy nyilatkozott, hogy neki aztán végképp senki nem parancsol, na jó, esetleg az Isten, de más aztán tényleg senki. Még a herceg szóba jöhetne esetleg, de Olej Tamás egyszerű életében maga a herceg is csak valami egészen távoli hatalmasság, aki nem is fontos annyira. Az ő életét a lánya, Anika, Matyi, a bojtár, egy pásztorkutya, a Merkuj - rendes jószágnak tartja, tiszta szerencse, hogy nem embernek született -, és a birkák határozzák meg, nagyjából ebben a sorrendben. Távol él az emberektől, a kívülállóknak durva, kérges lelkű embernek tűnik - az ilyenekre használatos a sudribunkó kifejezés a karcosabb nyelvű polgárok körében -, de Mikszáth úgy tárja elénk ezt az egyszerű teremtést, hogy szinte az ő fejével gondolkozunk, így máris ébred az olvasóban némi szimpátia az irányában. A bonyodalom akkor kezd kibontakozni, amikor a fiatal herceg megismerkedik a bacsa lányával, Anikával. Egy vadászat során fedezi fel Olej Tamás lányát, aki fiatal, ártatlan, így némileg tapasztalatlan is. A herceg vacsora időben visszatér, akkor nagyjából kiderül vonzódása a lányhoz. Harmadnap is visszatér, mert tényleg vonzónak találja a lányt. Ekkor egy - hát, nevezzük finoman így - alkut ajánl Olej Tamásnak. Eszerint neki adja a brezinai akolban található juhokat minden egyébbel együtt, ha megengedi, hogy a lányának megmutassa a bélyeggyűjteményét. De szóba kerül a lány megszöktetése is. Itt kiderül, hogy a bacsa mégsem egy kérges lelkű barbár, hiszen nagyon megdúlja a lelkét az ajánlat. Úgy érzi - és jól érzi -, hogy felelősséggel tartozik lánya életének alakulásáért, amiben nem is téved. Hiszen látott már olyat a világtörténelem, hogy ilyen esetekben használja, kihasználja a fiatal herceg az alattvalójának számító lányt, aztán amikor már úgy gondolja, ennyi pont elég volt, akkor hamar házon kívül találja magát a hajadon. Meg persze a szégyen, amit akkoriban némileg komolyabban vettek, mint a XXI. század harmadik évtizedében. Kiderül, hogy Olej Tamás mégsem egy érzéketlen tuskó, hiszen annyira megdúlta lelkét a felismerés, hogy egyetlen lányát a fiatal herceg kényére-kedvére bízta, hogy lassan tudatára ébred cselekedetének. Felmerülnek benne a lehetséges következmények, és a bojtárral üzen, hogy tárgytalannak tekinti a megállapodást. De addigra már késő. Olej Tamás pedig saját korlátolt világának maga-szabta törvényei szerint dönt, felgyújtja a brezinai akolt, és beveti magát az erdőbe. Mikszáth nem először hagyja az olvasó fantáziájára a főszereplő további sorsát. De igazából az a kérdés is az olvasóra van bízva, hogy Olej Tamás cselekedetéről mit gondol. Igaza volt abban, amit cselekedett? Igen, a saját erkölcsi mércéje szerint mindenképpen. Hiszen felesége halála óta az ő felelőssége a lány nevelése, hogy abban a paraszti társadalomban, amiben ő él, mindennél fontosabb, hogy lánya tisztességes maradjon. Az akkori erkölcsi felfogàsba nem fért bele, hogy egy ideig az ifjú herceg babája legyen, aztán amikor ennek vége, akkor visszatérjen oda, ahonnan indult. Ez egyszerűen nem volt akkoriban járható út. És amikor ráébred az ajánlott alku részükre kellemetlen voltára, már hiába akarna cselekedni, késő, a bekövetkezett bajról a keréknyomok árulkodnak. Így Olej Tamás úgy dönt, hogy mivel az ő életének legfontosabb szereplőjét, a lányát elvették tőle, így ő ott áll bosszút, ahol úgy gondolja, hogy a hercegnek értékes dolgot semmisít meg. Vélhetően a herceget kevésbé érinti meg néhány birka megpörkölése, mint Olej Tamást a lányával történtek, de a bacsának alapvetően igaza van. Ami a lányával történt, még ha ő is hibás benne, megbocsáthatatlan, bosszúért kiált. Számára a bosszú így érhető el, azt cselekszi, amire lehetősége van.