Pitaval
A pitaval egy olyan irodalmi műfaj, amelyben érdekes bűnesetekről, esetleg nevezetes bírósági tárgyalásokról írnak könnyed, olvasmányos stílusban. Elsődlegesen a széles onagyközönség szórakoztatása és tájékoztatása volt a kitűzött cél, nem pedig egy valódi szakmai jellegű beszámoló a jogászok számára. A műfaj nevét egy francia ügyvédről, bizonyos Francois Gayot De Pitavalról kapta, aki a tizennyolcadik században elsőként írt, és adott ki ilyen köteteket. Pitaval fiatal korában katonaként szolgált, onnan kanyarodott el az ügyvédi pálya irányába, ez utóbbit talán kevésbé ítélte veszélyesnek. A szerző összesen húsz kötetet jelentetett meg 1734 és 1743 között. Ezeknek a köteteknek nincs magyar fordítása, mindössze egy rövidebb válogatás látott napvilágot belőle, Híres bűnperek a Pitavalból címmel Pitaval 1743-ban hunyt el. Az általa teremtett műfaj a tizenkilencedik században, és a huszadik század elején élte igazán virágkorát, de a későbbiekben is találkozhatunk hasonló tematikájú könyvekkel. Magyarul is olvashatunk ebben a témában, említhetjük például Ráth-Végh István Fekete krónika című művét, de Ádám Zsigmond és Bende Ibolya is írt bűnügyekkel kapcsolatosan.