Soóky László
Nem tettem semmit! Többnyire ezzel a mondattal hárította el udvariasan, ha valaki megköszönt neki valamit.
Soóky László vagy Soóky G. László néven ismeri a szélesebb nagyközönség szerzőként, azonban Gál Lászlóként anyakönyvezték a felvidéki Búcson, 1952-ben. Édesanyja vezetéknevét vette fel művésznévként, hiszen akkoriban màr létezett egy Gàl a hatàrontúli magyar irodalomban, az ismert költő, író Gál Sàndor, aki mit tesz isten, történetesen pont a testvére.
Műveihez volt honnan élményanyagot merítenie, hiszen a komáromi érettségit követően kissé szerte ágazó utat bejárva dolgozott traktorosként, bányászként, rakodómunkásként vagy éppen állattenyésztőként. 1977-ben lett népművelő a felvidéki Marcelházán, ekkorra már elindult irodalmi pályafutása is. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán szerzett népművelés - könyvtár szakos diplomát. 1990-től Marcelháza polgármestere, illetve a Reflex című hetilap szerkesztőjeként ekkoriban már írt nem kevéssé vitriolos cikkeket. '94-től a komáromi színház dramaturgja, illetve publikál a Vasárnap és az Új szó hasábjain.
Első könyve egy verseskötet volt, ami 1982-ben látott napvilágot. Több gyermekeknek szánt művet alkotott, ezek közül kiemelkedik a Tarisznyás meséi. írt néhány mesélőszínházi darabot is, többek között az Egy disznótor pontos leírása, a Bőgős fia meg az ördögök, vagy a Papa mindenféle hangszeren hegedül. Hősei időnként groteszk, abszurd helyzetekbe sodródva botladoznak, téblábolnak a történések sűrűjében, ahonnan nem egyszerű kikászálódniuk. Soóky időnként saját korábbi tévedéseit, botlásait is beleszövi történeteibe, alapvetően nem igazán kímélve önmagát sem.
Életének utolsó másfél évtizedében hozta létre életművének legjelentősebb darabjait. Lázadó, konfliktusokat nem igazán kerülő természete miatt sokszor keveredett nézeteltérésbe akár polgármesterként, akár színházi ügyekben egyarànt. A kultúra, a média, a színhàz vilàgàban eltöltött évtizedek se tudták nyárspolgárrá formálni, ez egész lényével összeegyeztethetetlen lett volna. Nem fogadta el, ha akadályba, ellenállásba ütközött, gyakorlatilag nem ismert lehetetlent. Szinte egész életét a Búcs - Marcelhàza - Komárom háromszögben élte le. Rövid lefolyású, àmde súlyos betegséget követően néhány napppal hatvannyolcadik születésnapja előtt hunyt el 2020. februárjában.